Borkollégium programja: Éljen a Botritisz!

Mondhatnánk azt is: furmint, másképpen. Sokáig ezt a fajtát az unalom és a szocialista nagyüzemi egyen-ízvilága jellemezte, majd a 2000-es évek elején elindult valami merőben más. Azóta alig várjuk egy-egy szép új száraz furmint megjelenését, s az édes változatok mintha kissé háttérbe szorultak volna. Holott a furmint és a botritisz együtt talán a világ legszebb édes bor prototípusait képes asztalunkra tenni. Koncentráció, harmónia, lezser elegancia – mindez egy szőlőfajtába és a természetbe zárva. Ennek jegyében tehát 2012-ben a Borkollégiumban FURMINT ÉS BOTRITISZ, azaz FURMINT FEBRUÁR.

időpont: 2011. április 11-én, 6 órakor
helyszín: 1026 Budapest, Pasaréti út 14.

belépő: 10.000 Ft/fő

jelentkezés: Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse , +36 1 202 2886

Furmint nekem...

Napjainkban a furmint két fő termőhelyen, Tokaj-Hegyalján és a Somlón van csak valójában termesztésben, más borvidékeken csak szórványosan fordul elő. Ennek számos oka van, a termelők szerint a furmint nem egy könnyen termeszthető fajta. A szocializmus éveiben számos olyan fajtaváltozata terjedt el az országban, melyek ma már nem felelnek meg a minőségi borkészítés követelményeinek. Erős növekedése és az oxidációra való hajlama az a két fő érv, ami miatt a borászok nem szívesen foglalkoznak vele.

Somló és Tokaj persze egész más módon közelít a fajtához, hiszen ezen a két területen fel sem erül termesztésének felhagyása. Az más kérdés, hogy a magasabb minőség eléréséhez, aki teheti,  eresi a háború előtti ültetvényeket, és ezekből próbál szaporítható alanyokra szert tenni. A furmint bora annak ellenére, hogy a fajta jó cukorgyűjtő, többnyire száraz iskolázású. A botritiszesedésre való hajlam, ami az édes borok megcélzásakor kifejezetten előny, a száraz borok készítésekor a legszigorúbban kerülendő. A száraz bornak szánt alapanyag csak 100%-ban egészséges fürtökből készülhet, mert ha a mustba töppedt vagy botritiszes szemek kerülnek, a bor viszonylag fiatalon felveszi azokat a nem kívánatos oxidatív jegyeket, amelyek gyakorta elfedik a talajból származó egyedi illat-és ízjegyeket – miket egyébként a fajta nagyon jól tud közvetíteni - és amelyek végső soron a bor korai öregedéséhez vezetnek. Ezekre a borokra már fiatalon jellemző lehet egy almás-mézes kukoricás karakter, ami a fajta nem ritkán éles avaival találkozva egy kellemetlen, disszonáns bort hoz létre. Ezzel szemben a kis hozammal, kifejezetten száraz bornak alkalmas termőhelyen termesztett és teljesen egészséges fürtökből készült furmint akár Tokajban, akár a Somló oldalában termett, a legnemesebb száraz ehérbor karaktert tudja mutatni. Borászaink között nincs egységes álláspont azt illetően, hogy a furmintot reduktív, vagy fahordós érlelést is elölelő stílusban célszerű-e készíteni. Jó példákat gyakorlatilag mindkét megoldásra találunk, kétség kívül a fahordót nem látott borok érlelhetősége általában rövidebb, mint a fahordóban érlelt és/vagy erjesztett tételeknél.

A furmint esetében almasav bontásra nem feltétlenül van szükség, ezt az évjárat határozza meg. Ideálisnak mondható esetben az almasav egy része már a szőlőben lebomlik, de ehhez az alacsony hozam és a tökéletesen rett szőlő elengedhetetlen. A kierjedt borban lévő almasav lebontása egyes termelők szerint szükséges, mások – a hegyaljai termelők nagyobb része ezt vallja – szerint nem szabad az almasavhoz nyúlni. Meggyőződésem szerint z a termelő jár el helyesen, aki ezt a kérdést évjáratfüggően és kellően rugalmasan kezeli. A cél minden esetben a borban lévő egyensúly és harmónia megteremtése lenne, aminek eléréséhez időnként szükség lehet bizonyos értékű almasav bontásra épp úgy, mint a seprőfelkeverésre.

A somlói és hegyaljai eltérő talajadottságoknak köszönhetően a két borvidék furmintjai nem igazán keverhetők össze. A somlói borokban általában kevesebb a gyümölcsös jegy, struktúrában szikárabb, illat- és ízjegyekben visszafogottabb, neutrálisabb. Érlelhetősége mindkét területen megközelítheti a 15-20 évet (ez csak a száraz borokra vonatkozik, az édes furmintok eltarthatósága ennél jóval több). A somlói furmintok közül az elmúlt néhány évben feltétlenül iemelkedik, a Tornai Pince, a Kreinbacher Birtok valamint Györgykovács Imre és Takács Lajos számos tétele, elyek mind más- és más stílusban ugyan, de az átlagot jóval meghaladó minőségben palackozzák furmintjaikat. A legtöbb évjáratban eddig kóstolt és így összehasonlításra talán a leginkább alkalmas Györgykovács Imre számos bora. 1994 óta minden évjáratát kóstoltuk, a borokat fejlődésükben is nyomon tudtuk követni. Ezek a tételek annak llenére, hogy a mai kívánalmak és fogyasztói szokások szerint koncentrációban hagynak némi kívánnivalót, tisztaságukkal és fajtahűségükkel, remek savkészletükkel és kifogástalan egyensúlyukkal képesek voltak a somlói bor etalonját megteremteni. A hagyományos nagyhordós érlelés szintén erősíti a talaj és a fajta együtthatását, a technológia kevésbé szól bele az ízek alakulásába. Az újhordós erjesztésű és érlelésű borok a Kreinbacher Birtok megjelenésével tűntek fel Somlón. Kétségtelen, hogy a borok fiatal korában az újhordós karakter erősen átírja a fajtáról és a somlói borokról kialakult ízképet. A hordóban történő erjesztés során viszont – optimális esetben – az almasav bontásnak és a fa/élesztők kölcsönhatásainak következtében a bor textúrája krémessé válik  és elegáns összkép alakul ki a borban.

Ez a magas minőség érdekében nélkülözhetetlen. Takács Lajos borait a túlérett alapanyagra építi, nem túllépve azt a veszélyes határmezsgyét, ahol a túlérettség legfeljebb alkoholfokokban, de semmiképpen nem egy fáradt, déliesnek tűnő karakterben mutatkozik. Takács borai évről évre megbízhatóan hozzák azt a nagy formátumot, amelyben a technológia háttérbe szorul a szőlőhöz képest. A somlói homogénebb adottságok mellett Hegyalja különféle talajai sokkal változatosabb furmint-paletta kialakulását teszik lehetővé. A Hegyalja központi részeként felfogható tokaji Kopasz-hegy és a környező lazább szerkezetű löszös talajok Tokaj és Tarcal körzetében könnyed, szelídsavú borok megszületését eredményezi. Ennek etalonja lehet a Hétszőlő által készített száraz furmintok sora. Talajban ugyan hasonló adottságok mellett dolgozik Berecz Stephanie (Kikelet Pince), ám borai karakteresebbek, határozottabbak savakban és ízjegyekben is, mint akár a Hétszőlő, a Degenfeld vagy az Andrássy Kúria hasonló kategóriájú tételei. Szintén ezen a területen termeszti szőlőjét a Dorogi testvérek által jegyzett pincészet, a Dereszla és a Hímesudvar is. Az újhordó használatát a száraz furmintok esetében talán a Dorogi testvérek valósították meg a legharmonikusabban. Mégis, ha egy pincészetet kellene kiemelni a tokaji termelők közül, következetes és egyedi karakterével, folyamatos magas minőségével és etalonszerűen tiszta boraival Demeter Zoltánt lehet megnevezni. A Lapis dűlőben szüretelt furmintjai évek óta ott vannak a hegyaljai toplisták elején – indokoltan. A Demeterrel bizonyos mértékig azonos területeken gazdálkodó Királyudvar Pincészet borai, - különösen annak első néhány évjáratból származó tételei, melyeknek potenciálját

Szepsy István úttörő és egyben vezető szerepe nem kérdőjelezhető meg. Esetében csupán azt firtathatjuk, hogy vajon egyik-másik évjáratban ízlésünk szerint választotta-e ki az önállóan, dűlősként kihozott száraz borok alapanyagát, vagy netán a birtokbor adott többet a fogyasztónak. Nem várt módon az évjárat a korábban kifejezetten keménynek és megközelíthetetlennek gondolt területek borait is átírhatja (pl. Szent Tamás 2007). S bár Szepsy még saját bevallása szerint is a kísérletezés korszakát éli, területeinek változatossága, ültetvényeinek minősége és mintaszerű művelése kellő alapot ad ahhoz, hogy Hegyalja elsőszámú termelőjévé avassuk. Nem kérdés az sem, hogy ő az egyetlen olyan magyar borász, akit a szakma nemzetközi tekintélyei a  legkomolyabban vesznek. Külföldi megjelenései, munkájának és borainak híre, nem kevésbé ismertsége és elismertsége ezt kellően alátámasztják, számunkra tényként kezelendő. Eddig palackba került száraz/félszáraz borai közül a 2005-ös Szent Tamás, 2006-os Urbán és Birtok Furmint,  valamint a még igencsak zsenge korú 2008-as Birtok- és Szent Tamás Furmint jelentette számomra a követendő példákat. Igaz, hogy a 2006-os birtokbor sokáig hordozta a hordó illat- és ízjegyeit, ám már ezek mellett a jegyek mellett is észre lehetett venni struktúrájának és eleganciájának egyediségét és nagyszerűségét. Egyensúlyban, koncentrációban és egyáltalán összhatásban száraz fehér bortól ennél sokkal többet kapni nemigen lehet. Ezeknél a tételeknél – az évjárati sajátságoknak megfelelően – de a legjobb arányban találtuk meg a terroir, a fajta, a technológia és a gazda szellemiségének egységét. Mád egyes dűlői kimondottan száraz borok alapanyagának termesztésére kiválóak. Ilyen az Úrágya, Szent Tamás, Király bizonyos részei, Holdvölgy, Betsek és mások. Közel nincs még teljes egészében feltárva ezeknek a dűlőknek a potenciálja, viszont nekünk fogyasztóknak, az újonnan megjelenő dűlős tételek remek lehetőségeket kínálnak új felfedezésekre. Az Úrágya vastagon köves, zeolitos területei már 2000-ben, 2002-ben és 2003-ban is bizonyítottak. A hagyományos karós támaszos öreg tőkék termése nem csak Szepsy István, de a DemeterVin boraiban is nagy formátumot mutatott. S ugyan a kishordós érlelés nyomai sokáig vezették e borok ornamentikáját, a meleg évjáratok ellenére nagyon tartós és elegáns borok születtek. 2008-as Úrágya Furmintjuk sokkal jobb egyensúllyal, elegánsabb karakterrel került palackba, mint a korábbi tételek. Ehhez a stílushoz némiképp közel áll a ésőbb induló és a Király dűlőben szőlőt telepített Barta Pincészet. Barta Károly 2007-es Furmintja a Király dűlőből finomabb struktúrát, elegánsabb hordóhasználatot eredményezett. 2009-es bora 2010 elején az egyik legszebb tétel ebben a körben. A két pincészet borai közti kezdeti hasonlóság oka részben lehet az is, hogy mindkét pincészet borait Orosz Gábor jegyezte. Akinek saját borai mellesleg szintén ott vannak az említésre méltók között. Betsek Furmintja 2006-ból és 2007-ből kissé eltérő stílusban ugyan, de kétséget kizáróan egyedien és izgalmaktól sem mentesen mutatják a terroirt. Vastag, sima, szinte kövér, mégsem ormótlan borok ezek, koncentrált és hosszan ásványos jegyekkel.

Kissé távolabb, de egyértelműen mádi érdekeltséggel termeszti szőlőit Márta Wille-Baumkauf. Az, hogy az ő furmintjainak még nincs egy egyértelműen kialakult stílusa, több mindenből adódhat. Egyfelől egyedüliként felvállalta a biodinamika Hegyalján különösen nehéz meghonosítását, másfelől érthető okokból van egyfajta vonzódása az alacsonyabb alkoholtartalmú, némiképp Moselre emlékeztető borokhoz. Krako furmintja 2006-ból kiemelkedő volt, várjuk a folytatást. A Royal Tokaji úgy tűnik, végre hagyja Áts Károly képességeit kibontakozni. Ár-érték arányban a Royal furmintjai messze a hegyaljai átlag fölött teljesítenek. Forgalomba ugyan nem került, de letöltöttek 2006-ból egy Szent Tamásról származó önálló tételt. Újhordóban erjesztve és érlelve egy végtelenül cizellált, finoman ásványos és érzékeny bor fejlődött ki belőle. A mádi termelők közül Lenkey Géza borait ismertük talán legkevésbé. Stílusán még van mit csiszolni, de a nagy lehetőség már most ott van ezekben a tételekben is. Borait nem hozza fiatalon forgalomba, így ezeket a furmintokat általában már kissé letisztult, megállapodott formában kóstolhatjuk. Az almasav bontás kérdése az, amit véleményünk szerint még ezeknél a boroknál lehetne tovább finomítani, bár van egy olyan határozott fogyasztói réteg, akik számára a jó tokaji furminthoz egy élesebb sav világ hozzátartozik. A Dobogó Pincészet ugyan Tokajban van, de szőlői java része vastagabb talajokról jön. Sokkal inkább mádi borok ezek, mint bármi egyéb, egy stílusos újhordós karakterrel kiegészítve.

A borvidék „felső”-nek nevezhető, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Szegi, Tolcsva, Sátrospatak, Sátoraljaújhely vonala stílusban megint csak más borokat kínál. Bott Judit, Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) évek óta egyedi stílusban közvetítik felénk a fajtát. A Bott borok eleganciában annak ellenére tudnak nagyot adni, hogy alkoholban sem szegények. A Teleki és a Csontos fogalommá váltak, érdemes néhány éves pihenőt adni nekik a palackban. Simaság és krémesség együtt jelentkezik bennük. Ha az egyensúly oldalát nézzük, akkor a Nobilis furmintjai papírforma szerint jobban megfelelnek ennek az elvárásnak, viszont valójában itt is csak stílusbeli különbségekről lehet szó, minőségben mindkettő remek borokat ad. A Barakonyinak több évjárata bizonyított már. A Patricius, nagyobb méreténél fogva is sokkal inkább rokon lehet az Oremusszal, akik a legtöbb évjáratot fel tudják mutatni száraz borokból. Mivel mennyiségük is van, egyértelműen hegyaljai etalon az, amit ők kínálnak. Bacsó András kísérletezett talán legtöbbet a száraz borokkal és úgy tűnik, meg is találta a megoldást. Az újhordós erjesztés, évjárathoz igazodó almasav bontás/nem bontás, hosszas palack érlelés meghozta azt az eredményt, ami a nemzetközi közízlés szerint is meg kell legyen egy hosszan eltartható száraz fehérborban. Nem véletlen, hogy ő nem hozza a szüretet követő évben forgalomba a furmintjait. Lehet, hogy ásványosságban ezek a borok kevesebbet mutatnak, de struktúrában, eleganciában 2000-ig visszamenően kifogástalan borokat kóstolhattunk. A Patricius borai könnyedebbek, a részbeni hordós érlelés nyomai kevésbé alakítják az ízvilágot. Árban mindkét tétel általában verhetetlen. A Pajzos és Megyer mostanában kissé zavarban van, de boraikon ez szerencsére ritkán vehető észre. Viszont rendszeresen ér olyan gyönyörű meglepetés a pincészet részéről, amire érdemes odafigyelni. A száraz Megyer Furmint néhány éves érlelést követően általában ver mindent, ami a közelében van. Semmije nem hivalkodó, azt is mondhatjuk, évekig csendben ül a sarokban, majd 5 évesen szinte kirobban a

palackból eleganciájával, hosszúságával, visszafogott nagyvonalúságával.

A „végeken” pedig valóban egy másik véglet, Asztalos Zoltán. A Vióka és Kácsord dűlőkben gigászi munkát végez. Ha valaki felkapaszkodik a Vióka tetejére és körülnéz, csak azt érezheti, hogy itt rossz bor nem teremhet. És valóban. Ízbeli határozottságán még lehetne ugyan javítani, de struktúrában, ásványosságban, és kiváltképp szép és élénk savakban ez a furmint rengeteget tud. Az itt termő bor csak látszólag karcsú, a kérdés mindig a viszonyítási alap. Ehhez az évhez kapcsolódik még az is, hogy sikerült végre kissé megpiszkálni az angol szaksajtót is, furmint ügyben.

Nem szégyellem, volt benne némi kis részem. Akárcsak a furmint-chenin blanc párhuzam előhúzásával, amit kb. tizenöt éve írtam le először.

Mészáros Gabriella

Rohály-Mészáros, Borkalauz 2010-2011