Loire-völgy - Borkóstolótréning

A tudatos borkóstolók lelkes csapata – kipihenve a karácsonyi és újévi, megpróbáltatásokat, gasztronómiai élményeket, egyszerűbben: hízókúrával felérő vég nélküli evészetet, valamint kevésbé tudatos italkóstolásokat – január 17-én ismét a Vármegye utcába vette az irányt. Ezúttal 11 Loire völgyi bor – és összehasonlításképpen néhány egyéb nedű – került a poharakba. Most Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus volt az idegenvezető és „borkalauz”.

Bár a résztvevők többsége tanfolyamo(ko)n edzett és „hétpróbás” borkóstoló volt, nem volt haszontalan átismételni a csaknem Magyarország szőlőterületeinek nagyságát felmutató, hosszan húzódó francia borvidék sajátosságait: szőlőfajtákat, borstílusokat, termőhelyeket, klimatikus- és talajviszonyokat. Elöljáróban: ezúttal sem sancerre, sem puilly-fumé, sem crémant vagy más pezsgő nem volt terítéken. Amit kóstolhattunk: muscadet, „sima” sauvignon blanc, rozé, két cabernet franc és számtalan chenin blanc. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen, akik ismerik Mészáros Gabriellát, tudják azt is, hogy ez a fajta a „gyengéje” (persze a furmint mellett…). Nos, megállapíthattuk, hogy töretlen a Nantais-régió melon blanc-ból készített muscadet-borainak fejlődése, ennek ellenére, sur lie ide, sur lie oda, 78 pontnál nem tudott följebb kapaszkodni a kóstolt példány. Tanultuk, hogy a borvidék meglehetősen hűvös, így nemigen értettük, hogy a pohárba került touraine-i sauvignon blanc savai hová is lettek. Ez volt a kérdés az ugyanarról a birtokról származó, cabernet franc és sauvignon, valamint gamay házasításából származó rozé esetében is. A kérdések azonban csak sokasodtak: ha igaz az, hogy a cabernet franc egyik őshazája éppen a Loire-völgy, akkor hogyan készülhetnek e (Villányban pl.) sokra hivatott fajtából éppen csak iható borok? Lehet, hogy régen más volt arrafelé a klíma? Mert a talaj bizonyára ugyanaz maradt…Az „iható” jelző azonban csak az egyik borra volt igaz, mert a másik erősen brettes jegyeket mutatott. Ha az illatán túl tudtuk volna tenni magunkat, az íze ezt –sajnos – végképp nem engedte. De hát erről a kereskedő nem tehet. Beszéljünk azonban a jóról. Chenin blanc! A kóstolás több mint felét ez a fajta tette ki, hál’ Istennek. Zökkenők itt is akadtak, hiszen nem egy dugós példányt sikerült kifogni, de az ép borok meggyőzték a publikumot arról, hogy egy nagyobb figyelmet érdemlő fajtával állunk szemben, amely – bizonyos szempontból – hasonlóságot mutat a mi nagyon szeretett furmintunkkal. Minden esetre szögezzük le: a chenin nem tartozik a nagyon könnyen érthető és iható fajtákhoz. De ha kellő időt adunk az érleltebb boroknak a levegőzésre, szépen kibontakoznak meglehetősen komplex illat- és ízjegyei: élénk savkészlet, nagy test, érett citrusok és csonthéjasok, némi kenyér, akácvirág és akácméz. Tudjuk, hogy nagy mennyiséget nem lehet eladni Magyarországon e fajtából. Ha lehetőség van rá, néha azért vegyünk egy-egy palackkal akár itthon, akár külföldön, és ismerkedjünk vele. A társaságból –ennek szellemében –többen azonnal rendeltek a szebb cheninekből.

-eszé-