Chardonnay, aligoté, pinot noir és gamay

A Borkollégium kóstolótréningjeinek sorában az Újvilágból visszatérhettek az érdeklődők az egyik legnagyobb presztízsű borvidékre, Burgundiába. Bálint László nemzetközi borakadémikus segítségével ezúttal 12 tételt kóstolhattunk meg. Elöljáróban felfrissítettük elméleti tudásunkat a talán legbonyolultabb francia borvidékről, éghajlati és talajviszonyairól, a szőlőfajtákról, no és a borvidéki körzetekről, valamint a mindennél komplikáltabb oltalmi-klasszifikációs rendszerről. Ez igencsak jól jött a résztvevők között helyet foglaló számos, felsőfokú WSET-vizsgára készülő borbarátnak. Már most elmondjuk, hogy Romanée-Conti ez alkalommal nem került a poharakba…Ittunk azonban burgundiai pezsgőt, azaz crémant de Bourgogne-t, 2010-es beaujolais nouveau-t (grrr…), sok-sok chardonnay-t és néhány pinot noirt.

Néhány következtetés az est után:

1./ Nem biztos, hogy a drága bor jó is! Chambolle-Musigny jól csengő név, 2004 régen volt (még ha nem is a legjobb évjárat), 9.300 Ft hazai viszonyok között nem kevés, tehát reménykedhettünk egy jó pinot-ban. Ehhez képest egy éretlenül learatott zöldséges kert tárult elénk a pohárban, némi vasúti talpfával kiegészítve. Már az illat is eltántorított, s csak a hitelesség kedvéért vettem egy kortyot a számba. Kár volt! Sok-sok víz következett, hogy a következő bor nehogy kevesebb pontszámot kapjon, mint amit megérdemel. Azért jó lenne, ha nagykereskedőink néha megkóstolnák azt, amit árulnak…

2./ Sztereotípia, hogy Burgundiából –ha lehet – csak premier és grand cru kerüljön bevásárlókosarunkba, ha biztosra akarunk menni. Nos, megerősíthetjük: nem véletlen alakult ki ez a sommás ítélet. Viszont egy premier cru még talán megfizethető is, ha az ember jól körülnéz. Az est egyik legszebb bora volt egy 2006-os chablis premier cru (88 pont), míg az ugyannyit kóstáló 2008-as „sima” chablis a felejthető borok számát szaporította.

3./ Tizenkét tétel nem biztos, hogy elég messzemenő következtetésekhez, de korábbi tapasztalatainkkal már biztosabban kijelenthetjük: ha mindenképpen burgundit szeretnénk inni, közép-európai pénztárcával inkább a fehérborok felé vegyük az irányt. Egy-egy kiváló, 5 csillagos furmint áráért akár már egy jól iható, de egyébként közepes minőségű chardonnay-t is tudunk venni, s ez nem kevés, valljuk be!

4./ Ne sajnáljuk, ha a beaujolais nouveau-lufi előbb-utóbb kidurran. Úgy látszik, a 2010 ott sem fényes évjáratként kerül majd a táblázatokba. A meggyőző, sőt behízelgő illatok után a lehető legalacsonyabb szinten megvalósult egyensúllyal találkozhattunk. 1500 Ft persze nem sok, de azért már bort is lehet kapni, s nem is rosszat!

5./ Mint láttuk, az ismert, jól csengő (bár sok magyar ember számára szinte kiejthetetlen) nevek nem mindig jelentenek 100%-os garanciát. De ha nem ismerjük a termelőket és az ismeretlenebb körzeteket, egy-egy már sokat bizonyított körzet mégis jelent némi támpontot, így volt ez november 30-án is: a 2006-os Meursault és a 2007-es Pouilly Fuissé súrolta az 5 * határát.

December 13-án pedig ezek után megtudhatjuk, mit is tud a nagy testvér, a bordeaux-i borvidék.

2010. december 1.

-eszé-