Kóstolótréning

Ezúttal Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland borai voltak soron

Spanyolország és a Rhône-völgy után most újvilági borokat kóstolhattak a Borkollégium kóstolótréningjének résztvevői Romsics László nemzetközi borakadémikus segítségével. Az iskola azzal a céllal hívta életre a „továbbképzésnek” ezt a formáját, hogy a most tanfolyamra járó vagy a már végzett hallgatók, a szélesebb ismereteket szerezni szándékozó borbarátok, WSET diplomakurzusok hallgatói ne essenek ki a gyakorlatból: az egyensúlycentrikus tudatos borkóstolás elveit követve vegyenek végig alkalmanként 10-12 tételt.

Ezeken az estéken a hangsúly nem az elméleti ismereteken van, bár az előadók röviden kitérnek az egyes országok, borvidékek klímájára, talajviszonyaira, jellegzetes szőlőfajtáira, borkészítési eljárásaira is. Romsics Lászlót úgy ismerhetik a Borkollégium kurzusainak hallgatói –s erre a hétfői estén sem cáfolt rá -, mint aki nagy szakmai hozzáértéssel és a „vérprofik” következetességével megy végig egy-egy tételen, egyetlen vizsgálati kritériumot sem szem elől tévesztve. Számára ez a legtermészetesebb dolog, hiszen hosszú ideje főborász a Törleynél és várományosa a Master of Wine címnek is. A borokat természetesen nem csak ő elemzi, hanem a teremben ülők is vállalkozhatnak erre, persze, önkéntes alapon. Fontos, hogy az adott borral kapcsolatos érvelésünk logikus és védhető legyen: végső következtetésünk nem térhet el az elemzésünk eredményétől. A viták természetesek, hiszen a borbírálat, a borleírás az értékelés szempontjából sokszor inkább hasonlít a műkorcsolyára, mint a magasugrásra, azaz szubjektív műfaj. De saját véleményünket meg kell tudni védeni.

Dél-Afrikai pezsgő, az ott steen-nek nevezett, de a palackon chenin blanc-ként címkézett bor, pinotage, ausztrál rizling, chardonnay, sémillon, cabenernet sauvignon és shiraz, valamint új-zélandi sauvignon blanc, rizling és pinot noir került ezen az estén a poharakba. Érdekes volt megfigyelni az évjáratok közötti különbségeket és a divat diktálta változásokat is. Két példa: a TOHU sauvignon blanc-ja (Új-Zéland) korábban sokak kedvelt bora volt. A most kóstolt 2009-es bár illatában ugyanazt ígérte, mint a korábbi évjáratok, savszerkezete jelentősen eltért azokétól, a bor sokkal barátságtalanabb lett (vagy ezen a napon nekünk annak tűnt…), ugyanennek a cégnek 2009-es rizlingje viszont, bár kicsit egyszerű ízképlettel bír, egy jól iható, szerethető, félszáraz partibor lett (ill. lehetne, ha az ára ezt engedné…).

Az alapos elméleti tudás, a szőlőfajták és adott borok jellemzőinek ismerete azonban elengedhetetlen a magabiztos kóstolás kialakításához. Hétfőn magam is szomorúan tapasztaltam, hogy ha egy bor nélkülözi a kiugró fajtajelleget vagy érettsége okán már nem „ugranak ki” belőle a konkrétan meghatározható primer aromák, gyümölcsök, jó lenne előhívni az emlékezés vakfoltjáról némi információt a borleíráshoz, ami ezen az estén –sajnos– nekem csak részben sikerült. Pedig nem is vakon kóstoltuk a vizsgált tételt! De nem keseredünk el, megyünk a következő fordulóra, no meg a BorMatura Borszalon meg a Mesterkurzus kóstolóira és folytatjuk a „tudatos” (systematic approach..) borteszteket.

2010. november 23.

-eszé-

Kóstolásra került tételek:

Simonsig Kaapse Vonkel brut rosé pezsgő
Simonsog Stellenbosch Chenin blanc 2009
Simonsig Redhill Pinotage 2007
TOHU Marlborough Sauvignon blanc 2009
TOHU Marlborough Riesling 2007
Clos Henri Marlborough Pinot noir 2005
Rosemount Estate Show reserve Chardonnay 2005
Peter Lehmann Barossa Semillon reserve 2000
Peter Lehman Eden Valley Riesling 2007
Peter Lehmann The Futures Shiraz 2007