| Borkóstolótréning - beszámoló |
|
|
|
|
Kóstolótréning
Ezúttal Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland borai voltak soron
Spanyolország és a Rhône-völgy után most újvilági borokat kóstolhattak a Borkollégium kóstolótréningjének résztvevői Romsics László nemzetközi borakadémikus segítségével. Az iskola azzal a céllal hívta életre a „továbbképzésnek” ezt a formáját, hogy a most tanfolyamra járó vagy a már végzett hallgatók, a szélesebb ismereteket szerezni szándékozó borbarátok, WSET diplomakurzusok hallgatói ne essenek ki a gyakorlatból: az egyensúlycentrikus tudatos borkóstolás elveit követve vegyenek végig alkalmanként 10-12 tételt. Ezeken az estéken a hangsúly nem az elméleti ismereteken van, bár az előadók röviden kitérnek az egyes országok, borvidékek klímájára, talajviszonyaira, jellegzetes szőlőfajtáira, borkészítési eljárásaira is. Romsics Lászlót úgy ismerhetik a Borkollégium kurzusainak hallgatói –s erre a hétfői estén sem cáfolt rá -, mint aki nagy szakmai hozzáértéssel és a „vérprofik” következetességével megy végig egy-egy tételen, egyetlen vizsgálati kritériumot sem szem elől tévesztve. Számára ez a legtermészetesebb dolog, hiszen hosszú ideje főborász a Törleynél és várományosa a Master of Wine címnek is. A borokat természetesen nem csak ő elemzi, hanem a teremben ülők is vállalkozhatnak erre, persze, önkéntes alapon. Fontos, hogy az adott borral kapcsolatos érvelésünk logikus és védhető legyen: végső következtetésünk nem térhet el az elemzésünk eredményétől. A viták természetesek, hiszen a borbírálat, a borleírás az értékelés szempontjából sokszor inkább hasonlít a műkorcsolyára, mint a magasugrásra, azaz szubjektív műfaj. De saját véleményünket meg kell tudni védeni.
Dél-Afrikai pezsgő, az ott steen-nek nevezett, de a palackon chenin blanc-ként címkézett bor, pinotage, ausztrál rizling, chardonnay, sémillon, cabenernet sauvignon és shiraz, valamint új-zélandi sauvignon blanc, rizling és pinot noir került ezen az estén a poharakba. Érdekes volt megfigyelni az évjáratok közötti különbségeket és a divat diktálta változásokat is. Két példa: a TOHU sauvignon blanc-ja (Új-Zéland) korábban sokak kedvelt bora volt. A most kóstolt 2009-es bár illatában ugyanazt ígérte, mint a korábbi évjáratok, savszerkezete jelentősen eltért azokétól, a bor sokkal barátságtalanabb lett (vagy ezen a napon nekünk annak tűnt…), ugyanennek a cégnek 2009-es rizlingje viszont, bár kicsit egyszerű ízképlettel bír, egy jól iható, szerethető, félszáraz partibor lett (ill. lehetne, ha az ára ezt engedné…).
Az alapos elméleti tudás, a szőlőfajták és adott borok jellemzőinek ismerete azonban elengedhetetlen a magabiztos kóstolás kialakításához. Hétfőn magam is szomorúan tapasztaltam, hogy ha egy bor nélkülözi a kiugró fajtajelleget vagy érettsége okán már nem „ugranak ki” belőle a konkrétan meghatározható primer aromák, gyümölcsök, jó lenne előhívni az emlékezés vakfoltjáról némi információt a borleíráshoz, ami ezen az estén –sajnos– nekem csak részben sikerült. Pedig nem is vakon kóstoltuk a vizsgált tételt! De nem keseredünk el, megyünk a következő fordulóra, no meg a BorMatura Borszalon meg a Mesterkurzus kóstolóira és folytatjuk a „tudatos” (systematic approach..) borteszteket.
2010. november 23.
-eszé-
Simonsig Kaapse Vonkel brut rosé pezsgő
|
Feliratkozás a hírlevélre


















