Budaházy Péter neve legfeljebb a mádi borimádóknak mond valamit, a nagyközönség még nemigen figyelt fel rá. Remélem, nem neheztel meg rám, amiért ezt írom, de kell még egy kis idő borai önálló karakterének kialakulásához. Többször vendégeskedtünk már nála, legutóbb múlt szombat este.
Régóta nem kóstoltuk ezt a bort. Most viszont úgy érzem, a legjobbkor vettük elő. Illata afféle orgia, ami egyszerre kínálja a hárslevelű édes puhaságát, a tokaji talaj finom sós keménységét, és a túlérett szőlő citrusos egzotikusságát - s mindezt egy mentás fátyolba burkolva. Savainál csak cserzőanyaga szebb, a kettő együtt pedig valami eszményi teltséget idéz elő szánkban. Nem kérdés, hogy hosszú-e, koncentrált-e csak az: van-e még belőle egy-két palack a pincében? (Mellesleg ez az a bor, amit csak női kezek készíthettek el.)